2013 augusztusában a Szigeten is kint voltunk aláírásokat gyűjteni. Ugyan először elég nehéznek tűnt megfelelő konkurenciát létrehozni a mellettünk lévő Csodák Palotája és hajfonó szalon között, de a szigetlakók pár nap alatt rájöttek, hogy
a médiapluralizmusnál nincs szexybb dolog a világon.
A majdnem egy hetes kitelepedésünk során játékokkal és kvízekkel vártuk az érdeklődőket, amelyekből olyan fantasztikus infókat tudhattak meg, mint hogy Magyarország hányadik helyen áll a Freedom House sajtószabadság-rangsorában, hogy hány tévécsatorna van a világon, és azt is, hogy Oroszország milyen rohadt nagy. A harmadik naptól kezdve már beindult „Pózolj a sajtószabadság híveivel!” sorozatunk, ahol többek között Kossuthal, Amanpourral vagy Assange-al is lehetett közös profilképet készíteni.
Az első naptól velünk volt viszont Waldo, a gátlástalan oligarcha, akit meg kellett találnunk a képeken, mielőtt túlzott politikai és gazdasági befolyásával tönkreteszi az európai médiát.
Nagyon örültünk a külföldi vendégeinknek, akikkel jót össze tudtuk hasonlítani a média helyzetét a két országban. Ebben a témában egy olasz sráccal vitáztunk a legjobbat, de egy orosz arc sem hagyta magát. Ők sajnos nem tudták aláírni az ívünket,